A héten három neves irodalmi ügynökség jelentette be, hogy átállnak a könyvkiadásra—no nem partnereik, a könyvkiadók rovására, áll a médiának adott nyilatkozataikban. Nekünk azonban nyilvánvaló, hogy pontosan tőlük akarnak megszabadulni.

Minek is kellene a kiadók hónapokig, évekig húzódó lassú munkafolyamatától függeni, amikor saját erőből sokkal gyorsabban és olcsóbban kiadhatók a könyvek? Sok szükség valóban nincs rájuk: a tördelést erre hivatott programokkal is végezhetjük, egy ügynökségben pedig szükségszerűen megvan a kritikus, nyelvileg érzékeny szerkesztői szempár. Ha önerőből nem megy, a könyvkiadás gyakorlatilag minden fázisára vannak specializálódott vállalkozók, és a költségek jelentősen kisebb összegre jönnek ki.

Ami ezt lehetővé teszi, az pedig a POD és az ekönyvek. Amióta az önköltségű könyvkiadásról lekerült a stigma, mind többen fordulnak ehhez a módszerhez. Miért is?

1. Demokratikusabb.

Szinte akárki labdába rúghat. Természetesen ez esetenként az igényesség, válogatottság kárára megy, de sok POD és digitális kiadó nem vállal olyan anyagot, amivel nem tud azonosulni. 

2.  Olcsóbb.

Jóval kevesebb munkaerő dolgozik a kéziraton, a ráfordított idő pedig a könyvkiadásban megszokottnak töredéke. Az ekönyvek esetében teljességgel kiesik a papír, a nyomás és szállítás költsége, ami valljuk be, tetemes részét teszi ki a kiadásoknak. A POD (Print on Demand) elve pedig, hogy csak a biztos megrendelőknek nyomtatnak példányt, illetve kis, akár 1 példánytól kezdődő print runnal dolgoznak. Rizikó gyakorlatilag nincs. Pár tízezer forintért bárki kiadhatja a könyvét.

3. Gyorsabb.

Nem kell a kiadó több évre előre meghatározott ütemtervébe illesztgetni, nem kell szezonális csomagokra várni, nem kell a papírárak kedvező változását megvárni, vagy a távol-keleti nyomda szállítási idejét belekalkulálni. Kevesebb ember, célzottabban, gyorsabban dolgozik a megrendelésen. (Hogy ebben a termék-orientált sémában a könyv kulturális produktum volta mennyire megtartható, az teljességgel a választott cég hozzáállásától és szakértelmétől függ.)

Mitől tartsanak a kiadók?

A kiadóknak tehát nem az ekönyvek kannibalizáló hatásától kell félniük, hanem az őket feleslegesenek tekintő embertömegektől. A jelek szerint az ügynökségek is ezen embercsoport táborát gazdagítják az utóbbi időben. Van, aki elhagyja az ügynökséget, és saját céget alapít, mások a teljes ügynökséget formálják újra (lásd fent).

A könyvpiac átalakulását nem is az elektronikus felület adta lehetőségek hozták meg, hanem a felhasználói igények változása. Az embereknek egyszerűen elege lett a könyvkiadók basáskodásából, és megszületett az igény egy kevésbé szelektív, de annál elérhetőbb szolgáltatás iránt. A digitális médium olcsó, egyszerű, hozzáférhető volta csak kapóra jött a folyamatban. 

Itthon

Ez lehet többek között az egyik oka, hogy Magyarországon kevéssé vannak felfutóban az ekönyvek és a POD. Nekünk egész egyszerűen hiányzik ez a hosszú, lassú, bonyolult, fellegvár-szerű aspektusa a könyvkiadásnak. A kiadóink kicsik, ügynökségből kevés van, és korántsem reménytelen vállalkozás publikált íróvá válni. Nem határolhatjuk el magunkat a világpiacon jelentkező trendektől, de nyilvánvalóan a hazai igényekre szabottan kell adaptálni. Majd meglátjuk. Próbálkozni azért érdemes.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.